(kis) Autóvétel

Szóval megy az apa-fia hotwheels* nap, kiegészülve a kiscsajjal is, de hát a sok várakozás tényleg nem az igazi. Mind a 17 állomáshoz ahol valamit tudsz tenni vagy fél órát kell sorba állni. Mire odakerülsz és mondjuk kereket cserélsz a gyerekkel, addigra meg már szét unod a „Mikor érünk oda?”, „Mikor érünk oda?” szöveget. Nekem meg két oldalról is jött ez.

*rögtön iderakom a magyarázatot: a hotwheels
egy kisautó rendszer, narancssárga pályával,
kilövővel, órákig való játékkal: www.hotwheels.com

Az egész kezdete előtt végignéztük a teljes hotwheels honlapot, az összes videót és rekordkísérletet, a hurkokat és minden amerikai attrakciót, vagy százszor. Ezért hát, egyedüli felügyeletem alatt is olyan csillogó rendet tudott tenni a házban a budapesti hotwheels nap programígérete, hogy magam is elcsodálkoztam.

Aztán odaérünk a Millenárisba, ahol elképesztő tömeg és tulajdonképpen egy ingyenes játékbarlang és a családi hajó ötvözete bontakozott ki, középen egy fehér Camaro-val. Volt kerékcsere állomás, voltak szimulátorok, rajzolás és persze hotwheels pályák kipróbálása kisautóval. Mindenütt iszonyat sor. A középen álló Camaro oldalán egy hotwheels csapatmatrica, előtte pózoltak (tini)fiúk overallban. Szóval, próbálom feldobni a hangulatot, hogy milyen szuper, gyorsan elröpül a várakozással tölthető idő és játszhattok 3 percet ti is a hotwheels flipperen. Erre a fiam:

- Apa, azért ez elég gáz!

- Mi?

- Itt nincs is megépített pálya!

- Milyen pálya gyöngyöm?

- Hát amin az autók mennek. Akkor miért hirdették meg? Miért csinálták a videókat? Tiszta gáz. A driftesek legalább akkor hirdetnek, amikor már minden készen van!

- … (tátogó apafejű aranyhal…)

 
Azért, hogy ne teljesen romboljam szét a hétvégi apás programot, elindultunk a játékvásár felé. Ott persze (hiába tudták, hogy 35ezer gyerek lesz), már elfogyott az egy darabos autóscucc. Volt nagyobb, pályával - de pont az az autó már megvolt. Meg volt még nagyobb sok ezerért, pályával. Persze mindegyikben csak egy autó, de hát én két gyerekkel állok ott. Mondom, a hölgynek, hogy ciki, hogy nincs más, és hiába ajánlgatja, mert hát 10 ezret inkább karácsonyra költenék, nincs is nálam annyi. Persze, erre azonnal megnyugtatott, hogy ők persze készültek, kártyával is tudok fizetni. Szóval nézi a fiam a cuccokat, én meg próbálom szűkíteni az érdeklődési kört - de hát csak a kezében marad egy 1 autó + pálya doboz.

- Ez nem lesz jó, mert a húgod így nem kap semmit, csak narancssárga pályadarabokat. Gondolom az autót magadnak akarod!

- Persze, de ne aggódj örülni fog neki.

- Nem fogok örülni”! -sikantott a kiscsaj. - Én is autót akarok!

- Ha jó lesz most neked a pálya, akkor kapsz tőlem otthon egy kisautót - vágta rá kispasi

- Na, na - ugrottam be a képbe én - mielőtt leokézod, mond meg neki, hogy az összes autóját kirakja és akkor te választasz majd belőlük. Higgy nekem, ellenkező esetben a működésképtelen, az ilyen helyzetekre félretett tengelytörötteket fogja eléd kavarni.

A kiscsaj néz kajánul, a kispasi meg dühre mozdítja a szemöldökét, majd

- Na azt már nem! Nem adom oda a legjobbakat!

- Semmi gond, - mondom - akkor majd most megvesszük a kamionos + autó párost, tiéd lesz a kisautó, a húgodé meg a kamion. Jó?
Kiscsajnak csak egy „juhéj” hagyja el a száját, néz a bátyjára csillogó szemmel, majd kis gondolkodás után:

- Rendben! De majd otthon elcseréled velem valamire, ugye? - fordult oda bánatos szemmel a húgához.

Már a kocsiban a kezében volt mindkettő, mert a húga megengedte neki, hogy játsszon vele, de azt elfelejtette mondani, hogy mennyi ideig.

Hát igen; lassan, lassan, de azért tanulunk. Tollas Attila

u.i: amikor végül másnak is meg kellett mutatni a kamiont, a kispasi rohan hozzám, hogy ő feltette a polcára, de nincs ott, és hova tűnhetett. Mondtam neki, hogy én láttam, amint a húga bevitte a saját kamionját a saját szobájába és keresse ott…

u.i.2: ami nagyon tetszett, hogy a végén mindenki ajándékot kapott. Nem az, hogy ajándékot kapott, hanem, hogy a szervezők annyival készültek, hogy a több ezer ember után sem fogytak ki! És ez azért nagy gratula, mert a kisembereknek nehéz megindokolni, hogy majd megkapja postán.

UPDATE!
Szóval a kiscsaj végül nem akart cserélni. Azt mondta, hogy jó neki a kamion, mert lehet vele szállítani vizet és abrakot a póniknak... Volt is nagy könyörgés a másik oldalon, de hát ha nő valaminek az értéke, nem lehet mit csinálni, növelni kell a tétet a másik oldalon is - a törés pontig. Ami jelen esetben kispasi részéről még nagyon messze volt. Így hát a következő lett a deal: a kamionért cserébe átköltözik a leopárd, ami már régóta óriási vágya volt a kiscsajnak. További része az üzletnek, hogy ha nagyon akar a másik játszani/vagy aludni vele a csere tárgyával, akkor mindenképpen és húzódozás nélkül kölcsönadják egymásnak.

A szomszéd füve? Ugyan már! 2. rész

A sztori még tavaszi, de élő lett, ahogy újra találkoztunk: szóval jön a Pázsit Doki és mert nagyon szeret már az elmúlt egy év alatt, hozza is a cuccokat, leveket, slagot meg, gépeket és ami kell. Tudja ő a dolgát, mégis mindig megkérdezi: „Mit talált ki Attila mára?”. A szőkés-barnás-vörösest soha nem értette, így inkább hagytam is dolgozni.

Majd mikor készen lettek, kérdeztem, hogy akkor most mennyi a pénztárcám súlytöbblete, amit át kéne adnom.

 

„Hát, volt a gyeplazítás és a tavaszi tápanyag kijuttatás. Tudja, nem emeltünk árat, így az egész 2x 15.000 Ft, azaz 30 ezer lenne.”

kb, 2,5 mp-es néma sokk után, újra bútolva az agyam, kezdtem kérdezni: „Tényleg, milyen szerencsés, hogy nem emeltek árat tavaly óta. Akkor ez most két munka volt ugye?”

„Igen”

„És ha egymás után hívom ki megcsinálni, akkor is ez az ára?”

„Igen, de miben miben sántikál Attila, rosszat sejtek!”

„Oh én semmiben, csak próbálom megérteni, hogy ha két munka és külön kiszállással is ennyi az ára, akkor most egy kiszállással vajon mennyit fogok megtakarítani, hiszen csak egyszer kellett jönni. Szóval mennyi is az ára egy kiszállásnak?”

„Tudja, hogy nem számoljuk ezt így külön és azonnal jöttünk is amint hívott. Most akkor alkudozni fog Attila?”

„Én, jaj, eszem ágában sincs, akkor majd legközelebb fizetem ki, de valami biztos drágább lesz. Inkább eszembe jutott, hogy tartozom még hétezerrel tavalyról.”

„Jaj de jó hogy szólt, most már emlékszem”

„Na, ha eddig ráért 5 hónapot és most sem volt a központi téma, akkor a javaslatom az, hogy ha azt elengedni, akkor nem alkuszom a mostani árból. Mit szól?”

„Magával, mindig élmény az üzlet” - zárta le.

És akkor tessék is mondani: melyik az a készség, aminek használatával azonnal lehet pénzt keresni? :) Meg még szép a gyepem is. Tollas Attila

Tényleg csoda - műcuccok nélkül!

A szomszéd füve? Ugyan már! 1. rész

Az füvem tényleg zöldebb, mint a szomszédé. Szerintem 2 dolog kellett hozzá. Természetesen az egyik a pénz, a másik az akarat! Akartam, hogy ne én sírjak a másé után, hanem ő az enyém után. 

Így jönnek.

Aztán most ott tartunk, hogy az egész utca az enyémet akarja. Pedig csak Pázsit Doktorokat alkalmazok - mondjuk azóta már a fél utca is . Hehe.

Na, nem azért, mert szétvet a pénzt és nagyítóval kell a fűszálak alá nézni. Aki ismer, annak gyanús is lenne és sokkal inkább az ellenkezőjét gondolja.

A korábbi telektulajdonos pasi, a feleség elmondása szerint azt sem vette észre, hogy a nő, kukoricát ültetett a kertben 4 hónapja. Na, akkor vajon miből kezdem el az áhított gyepem építését? NA?            Hát egy rétből. EGY RÉTBŐL! Egy nyár közepére mindenféle szép virágokkal telenőtt szép nagy rétből. Kb. 16 féle virág nőtt ki onnan, ahonnan fű is nőhetett volna. Egyszer aztán átjött a szomszédasszony, hogy hagyjam már azt a két bokrot veszni, n nevelgessem, mert ugyan formás-formás, de az a parlagfű-fám.

Nekem pedig ezek után át kellett gondolnom, hogy gyepszőnyegezek-e (föld felszed, elszállít, locsolórendszer újratelepít - mert tuti szétcseszik a földfelszedésnél -, új föld majd a gyepszőnyeg - kb. a horror ár.) vagy egyénileg kapargatom amit tudok. Az utóbbi mellett döntöttem, de így meg se fű se virág nem maradt őszre.

Ezért hívtam a Pázsit Dokikat és azért mesélem el mindezt, hogy a következő történetben érthető legyen: nem az én piti alkudozós forintjaim kellenek nekik, hanem a gyepesítés és ápolása miatt ők kellenek nekem. Csak ezeket a fránya erőviszonyokat nehéz észben tartani és iszonyatosan nehéz mentesülni a mocsok ego-faktortól. Mert ugye hát ha mán én vagyok a vevő, akkor diktáljak is mán én, vagy mi…Tollas Attila

Ezt csinálták:

 u.i: Ausztriában akarnak terjeszkedni - illetve odaadni a bizniszt valakinek (sok pénzért)!